Ma a konyhapultnál állva, miközben a mosogatás utolsó mozzanataként szárazra töröltem a tiszta konyhapultot és jólesően végigtekintettem a környező renden, elméláztam: Mennyit-mennyit bántottam korábban magam amiatt, hogy kicsi gyerekeim mellett nem tudtam rendet tartani. Ritkaság számba ment, ha nem volt halomban vagy a mosogatni való, vagy a mosatlan ruha, vagy a teregetni való, vagy az összehajtani való. Napokig (kb.elfogyásig) álltak a kanapén az összehajtogatott, szekrényre áhítozó ruhák. A mosógépet volt, hogy négyszer indítottam újra ugyan azzal az adag ruhával, míg végre ki tudtam teregetni... Szégyelltem a koszt, a kupit, a káoszt. Nem fért a fejembe, mások hogy csinálják? Hogy tudnak

Sokszor fogjuk a fejünket többgyerekes anyukákkal, mennyi - mai eszünkkel már teljesen feleslegesnek ítélt - dolgot beszereztünk első gyermekünk érkezése előtt. Csak hogy néhányat említsek a gyűjteményeinkből: külön gyerekszoba, kiságy, kiskád, babakocsi, cumi, cumisüveg, cumisüveg-sterilizáló, babahinta, babaszék, fejőgép, mellkagyló, anyatejgyűjtők, mellápoló, babajátszószőnyeg, csörgők, babajátékok, babamérleg, babafürdető, babasampon, babakesztyű, köldökápoló, hintőpor, babafésű, babakefe, babaolló, babafültisztító, bababarát mosó- és öblítőszerek, orrszívó, pelenkázó asztal, pelenkázó-alátét, stb. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a csecsevő csecsemőnek az első pár hétben az édesanyja melegén kívül, semmi másra nincs nincs szüksége. (Igazából még a pelenka is a felnőttek szükséglete, hogy ne kelljen takarítani.) Hogy mit vennék a mai