2025.10.19.
Nálunk van egy csomó gyerek
Nálunk van egy csomó gyerek, hát persze, hogy mind éhesek. Nincsen nálunk semmi kaja, erőst főhet Anya agya. Jobb híján pár almát vágok. Fütyörészek, dúdikálok. Jó dolog az almahámzás, kedvem remek, szívem rózsás. Odateszem, rárepülnek, mint a sáskák falnak-vesznek. Egy perc, és az alma elfogy... Mit tehetek, tovább vágok. Hámozgatok, hámozgatok, megint népdalt dúdorászok. Odateszem, máris gyűlnek, mindannyian almát esznek. Szemem egyre meredezem... Ej, gyerekek egyre esztek!! Rengeteget vesztek-nyeltek... Engem ezzel elkergettek!! S mit tehetnék, még tíz almát meghámozok, az angyalát! De már nem szól nóta bennem, gépiesen jár a kezem. Odateszem, már szaladnak! Jóízűen csámcsogatnak!! Oda nézni nem akarok...
Hogy mi az anyaság?
Hogy mi az anyaság? Azt elmesèlhetem. Egyszer volt, hol nem volt, túl a szennyeshegyen... Èlt egy kialvatlan morgós öreg medve, akinek elèggè ritkás volt jókedve. Elátkozva èlt ő, senki meg nem látta. Kevès volt néki a beszèlgetőtársa. Arra ìtèltèk, hogy örökkè dolgozzon, mègis a munkája soha el ne fogyjon. Ès persze mindezèrt hála rá ne szálljon, megbecsülèst, jó szót ki csak ritkán váltson. Gyaszatoljon, főzzön, pakoljon ès mosson, etessen, ruházzon, fürdessen,altasson... Mindemellett legyen kedves, cukor, èdes, játèkos, türelmes, èrtő, bèkessèges. S ha mindebben vèt, hát bűntudat gyötörje, kudarcokkal teli legyen napja, s èjje. Hulljon kimerülten minden este ágyba: Etet-itat, takar;