Nálunk van egy csomó gyerek

Nálunk van egy csomó gyerek,
hát persze, hogy mind éhesek.
Nincsen nálunk semmi kaja,
erőst főhet Anya agya.

Jobb híján pár almát vágok.
Fütyörészek, dúdikálok.
Jó dolog az almahámzás,
kedvem remek, szívem rózsás.

Odateszem, rárepülnek,
mint a sáskák falnak-vesznek.
Egy perc, és az alma elfogy…
Mit tehetek, tovább vágok.

Hámozgatok, hámozgatok,
megint népdalt dúdorászok.
Odateszem, máris gyűlnek,
mindannyian almát esznek.

Szemem egyre meredezem…
Ej, gyerekek egyre esztek!!
Rengeteget vesztek-nyeltek…
Engem ezzel elkergettek!!

S mit tehetnék, még tíz almát
meghámozok, az angyalát!
De már nem szól nóta bennem,
gépiesen jár a kezem.

Odateszem, már szaladnak!
Jóízűen csámcsogatnak!!
Oda nézni nem akarok…
Nem is kell, mert jönnek maguk:

„Kérünk mééég!!!”…s hát mit tehetnék…?
Éhesek a kis csemeték…
Kikészítek még száz almát,
s nekifogok, mint a szolgák.

Hámozok és hámozok és
hámozok és hámozok és
hámozok és hámozok és
hámozok és hámozok és…

… Hajam ősz lett, kezem remeg…
De jól lakott a gyereksereg!!