2025.10.15.
Az elsőszülöttem viszontagságai – 1.rész
Legszebb anya-bénázásaimat elsőszülött gyermekemmel követtem el. Igazi HŐSként tekintek rá, hogy minden viszontagságon át, lassan eljut a kamaszkor küszöbéig. Az elsőszülöttem viszontagságai - 1.rész Van az a mondás, hogy okos ember a mások kárán tanul, buta a sajátján sem... Nos rám nézve némi reményt ad, hogy a saját hibáimból többszöri próbálkozásra képes vagyok tanulni, de rá nézve cseppet sem kecsegtető, hogy ő mindig az első próbálkozás. Mikor várandós lettem vele, voltak rokonaim, barátaim, akik már dúlával szültek Pesten. Óvatosan mondogatták, hogy lehet nem a kecskeméti kórház számomra a megfelelő világrahozási helyszín, de én nagy bölcsen úgy gondoltam, mindenki megszül itt
Miért nehéz kisgyermekes anyának lenni szerintem?
Miért nehéz kisgyermekes anyának lenni szerintem? (Teljesen a teljesség igénye nélkül...) - Az addigi életem megszűnt. - Rám zúdult egy másik élet felelőssége. - Mindenről le kellett mondanom, ami én voltam. - Az addigi napi egymillió inger megszűnt létezni. - Nem kaptam visszajelzést. - A napjaimból eltűnt a változatosság. - Megkoptak a barátságaim, az emberi kapcsolataim. - A négy fal közül kimozdulni hatalmas erőfeszítéssel járt. - Minden csak a babáról szólt, semmi se rólam. - Nem mehettem egyedül wc-re. - Nem ehettem egy jóízűt. - Nem aludhattam végig egy éjszakát. - Mindenről le kellett mondanom, ami én voltam. - Nem
Sokszor szégyenkeztem, sokszor bántottam magam
Sokszor szégyenkeztem, sokszor bántottam magam amiatt, hogy kupi volt (van) nálunk. Időnként. (Menetrendszerűen.) Egy kicsi. (Vagy egy kicsit nagyobb, mint óriási.) Hát milyen anya az ilyen?!? Még egy rendes otthont sem bír teremteni egy-két-három-négy gyerek mellett. (A rendszeres főtt kajáról már ne is beszéljünk...) Képzeljétek el, egyszer nem akartam beengedni a legjobb(!!!), évtizedes barátnőmet wc-re. Annyira szégyenkeztem. De mivel jóval kisebb méretet hord, mint én - mindig jobban tetszett a fiúknak is 🥴 - nem tudtam volna neki olyan csere nadrágot adni, ami rajta is marad...így mégis bejött. Gondoltam befogom a szemét, de úgy nem akart tudni mosdóba menni, így
Ha valaki, akkor én aztán nagyon
Ha valaki, akkor én aztán nagyon nehezen lettem anya. Sírtam vissza a régi életemet. A számomra oly fontos, elvesztett drága szabadságomat. Nehezen éltem meg, hogy nincs egyetlen szabad percem, hogy sohasem csinálhatok, amit akarok. Nem nyelhetek le egyetlen falatot sem nyugodtan, nem mehetek mosdóba nyugodtan, nem fürödhetek nyugodtan, nem hagynak olvasni, nem hagynak aludni, és legalább pihenni sem. Nem léphetek ki az ajtón egyetlen kulcscsomót himbálva a kezemben. Nincsenek emberi kapcsolataim. Nem tudok ülni a fenekemen a gátmetszéstől. Nem tudok feküdni a hasamon a tejcsárda miatt... Soroljam még? Nem segítette elő a helyzetet a szüléskor kapott oxitocin sem, minek következtében
2025.08.21.
Ne engedd el!
Ott belül, legbelül. Mikor a szívedben vagy. Csendben, egyedül. Hová nem ér el zaj, zsivaj Hol a nagy érzések laknak. Vad morajjal, hanggal. Ahol örökké ég a Fény. Ott lakok én benned. Szíved rejtekén. Ne engedd el, hallgasd! Hallgasd, amit hallasz. Mert az vagyok én! Szíved rejtekén. A Fény. Az Éltető. A Szál. Ami mindig megfogásra vár. És száll. Szárnyalva száll. Hozzám csatlakozz. Mert te én vagyok. Ne engedd el!
Egyszerűen
Látod-e a felnőttben azt a síró csecsemőt, ki semmi másra nem vár csak, hogy öleld, szeresd őt? Ilyen csecsemő belül mindegyik felnőtt ember, csak őszintén szólni már nem tud, nem akar, nem mer.
