Sokszor szégyenkeztem, sokszor bántottam magam amiatt, hogy kupi volt (van) nálunk. Időnként. (Menetrendszerűen.) Egy kicsi. (Vagy egy kicsit nagyobb, mint óriási.) Hát milyen anya az ilyen?!? Még egy rendes otthont sem bír teremteni egy-két-három-négy gyerek mellett. (A rendszeres főtt kajáról már ne is beszéljünk…)

Képzeljétek el, egyszer nem akartam beengedni a legjobb(!!!), évtizedes barátnőmet wc-re. Annyira szégyenkeztem.
De mivel jóval kisebb méretet hord, mint én – mindig jobban tetszett a fiúknak is 🥴 – nem tudtam volna neki olyan csere nadrágot adni, ami rajta is marad…így mégis bejött.
Gondoltam befogom a szemét, de úgy nem akart tudni mosdóba menni, így aztán: Jaaaaaaaaaaaaaaaaaj, jaaaaaaaaaaaaaaaaaj!!!!!!!!!!!!!!!

Talán vicces úgy kívülről olvasni mindezt, hogy ott ülsz a jó kis rendezett szobádban egy kényelmes széken, vagy a játszótéren egy padon, (vagy reggel a wc-n? -megtisztelő 😁), de nekem akkor ott majd megállt a szívem, és azt hittem lesül a bőr a…z arcomról, hogy ilyet lát.

…és képzeljétek el mi történt!!!
Mikor elhagyva a szörnyű helyszínt, az utcára jutottunk, hogy folytassuk utunkat, remegő lélekkel megkérdeztem, ugye MENNYIRE gáz(-ház)? S azt felelte: „Semmi, látszik, hogy majd valamikor össze kell pakolni.” (Bölcs barát igaz? A tűpontos meglátásaiért szeretem! 😊)
ÉS NEM VÁLTOZOTT SEMMI. Már nem rend tekintetében (abban sem), hanem ami a barátságot illeti. Nem utált meg, nem nézett le, nem távolodott el, nem vetett meg, nem oktatott ki, nem ment át a túloldalra, mintha nem ismerne, nem gondolkodott el rajta, hogy esetleg ezentúl jobb, ha talán nem találkozunk…
Kupis házzal is ugyan olyan szerethető voltam számára. S mikor ebbéli csodálkozásomnak hangot adtam, úgy nézett rám, mint egy ufó (ra). 👾

Már ezt elmesélni is szép, felettébb izgalmas, és mindenekelőtt tanulságos lett volna, ugye Kedves Olvasóm? De az írás JAVA (nem a programozási 👅) még csak most jön!

Rájöttem ugyanis (hosszú évekig vizsgáltam ezt a témát egészen közelről és mélyrehatóan), hogy van annak előnye, sőt HATALMAS ELŐNYE is van, ha csak egy vékony csíkon lehet közlekedni a szobában, vagy ha tele van a padló szétszórt holmikkal.

Micsoda korai fejlesztés a gyerekeknek!!!! Ráadásul ingyen! Mit nekünk TSMT torna…
Tudjátok micsoda problémamegoldó képességet igényel kitalálni, hova tegyem a lábam, hogy eljussak A-ból B-be? Tudjátok micsoda egyensúlyérzék kell ehhez??? Micsoda izommunka? Micsoda pontos szem-kéz-láb koordináció?

Na nem mondom, azért ezekről hallgatni szoktam, mikor dicsérgetik a gyerekeimet az iskolában a tanárok…
Pedig biztos vagyok benne, kétség nem fér hozzá, a KUPI az oka a sikernek! 😉