Kétely! Te hálátlan Isten-áruló!
Te, ki oly könnyen feleded, ami jó,
és nem mersz a vágyott jövőben bízni.
Toporogsz, zilálsz, szűkölsz. Nem mersz hinni,

pedig hív, vár, megtart, átölel.
Áldás van rajtad, égi jel.
S az út, melyre szíved vezet…
Ne engedd el az égi kezet!